1. Fejezet/ 3. rész

BOCSI! De Ez a rész rövidre sikeredett, de majd a következő hosszabb lesz! ;))







-Bemásztam az ablakon.-kuncogott fel. Ezen én is felnevettem egy kicsit.
-De miért?-néztem rá.
-Mert nem akartalak egyedül hagyni.-mosolygott.
-Ez kedves tőled, de attól még....-nevettem megint fel, mert elképzeltem magam előtt Harry-t, ahogy bemászik az ablakomon.-De attól még nem kellett volna bemásznod!-nevettem halkan.-Megkérdezhetted volna, hogy itt maradhatsz-e?-mondtam.
-De tudom, hogy nemet mondtál volna.-mosolygott féloldalasan.
-Ez igaz!-gondolkoztam el.
Egyszer csak egy hatalmas fékezésre lettünk figyelmesek. Gyorsan kinéztünk, és kit láttam?
-Mo!-mondtam, de pontosan egyszerre velem Harry is megszólalt.-Zayn!-Majd egymásra néztünk és nevetni kezdtünk.
Ott maradtunk a sötétbe, vártuk, hogy mi történik majd. Hát megérte várni, ugyanis Mo-ék már túl jutottak az "ismerkedős" résznél, ugyanis egymást falva jöttek be a házba. Mi Harry-vel kikerekedett szemekkel álltunk, de ők nem vettek észre semmit, folytatták.
-Khkmhm!-köszörültem meg a torkom.
Szegények nagyon megijedtek. Csak néztek körbe körbe.
Harry feloltotta a lámpát.
Mo erre felsikoltott.
-Haver! Te mit.....?-csodálkozott Zayn.
-Harry?-kerekedtek ki Mo szemei.
-Zayn?-nevettem fel.
-Hát...-néztek egymásra és elvörösödtek. De cukik.
-És ti?-kérdezték.
-Hát....-majd egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni.
-Mi van?-mosolygott Mo.
-Semmi...majd elmondom..-nevettem még mindig.
-Hát akkor én...mi megyünk!-mondta Zayn majd felkapta a kabátját.
-Oké!-mosolygott Mo.
-Holnap találkozunk!-csókolta meg Zayn Mo-t.
-Hát....izéé....-vakarta meg a tarkóját Harry.
-Holnap találkozunk!-mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Kicsit elvörösödött. De cuki.
-Aranyos vagy mikor zavarban vagy!-súgtam a fülébe, mire egy kicsit felkuncogott.
-Gyere tesó!-kiabált az ajtóból Zayn.
-Megyek!-mondta, majd még egyszer rám nézett, kacsintott egyet, azután elment.
-Sziasztok!-köszöntünk nekik, megvártuk míg elhajtanak, majd bementünk a házba.
Csak egymásra néztünk és sikítozni meg ugrálni kezdtünk.
-Ezt nem hiszem el!-ugrált Mo.
-Ja én se!-ugráltam még mindig én is.
-De hogy?-kérdezte.
-Hát ezt én is kérdezhetném.-nevettem.
-Mindent elmesélek, de nem most....hulla fáradt vagyok...-mondta, majd a szobája felé vette az irányt.
Én is elindultam a szobámba aludni. Megint nagyon hamar elaludtam.